
A 23:17-es lakás
Ádám 23:17-kor veszi észre, hogy eltűnt a tartalék kulcsa. Azt állítja, valaki járt a zárt lakásban. Betörésnek nincs nyoma.
Itt senki nem súgja meg, ki volt. Te vizsgálod a helyszínt, te kérdezel, te kötöd össze a nyomokat. Ami mögött nincs [bizonyíték,] az csak [feltételezés] — és a játék ezt pontosan tudja.
← a végén ez dönt.Egy eltűnt kulcs, egy betört vitrin, egy ember, aki nem ér haza, egy hegedű, ami nem az, aminek látszik, és egy óra, ami elnémult. Mind az öt aktában ott ketyeg ugyanaz a perc: 23:17.

Ádám 23:17-kor veszi észre, hogy eltűnt a tartalék kulcsa. Azt állítja, valaki járt a zárt lakásban. Betörésnek nincs nyoma.

Csütörtök éjjel 23:17-kor megszólal a riasztó. Betört vitrin, nyitott udvari ajtó — és eltűnt egy 1936-os első kiadás.

Egy esős novemberi estén nyoma vész egy 79 éves nyugdíjas villamosvezetőnek. Kövesd fejezetről fejezetre, mielőtt beköszönt a fagy.

Egy koncert szünetében valaki egy háromszáz éves hegedűt tökéletes másolatra cserél. Kövesd a valódi hangszert az éjszakán át, mielőtt reggel elhagyja az országot.

Egy elhunyt órásmester Csillagórája hatvan éve minden éjjel 23:17-kor üt. Ma néma maradt: valaki kiszerelte a szívét. A legnehezebb ügy: kevesebb segítség, több számolás.
Nincs rejtett tárgykeresés, és nem ketyeg stopper a képernyő sarkában: a sürgetés a történetben van. Csak a helyszín, az emberek és a gondolatmeneted — amit a játék számon is kér.

Fogd meg és húzd a fotókat a parafán. A piros madzag követi őket — pont úgy, mint a játék dedukciós tábláján.






Egy perc, ami öt aktát köt össze. Minden ügy egy zárt, ellenőrizhető eseménylánc: a megoldás nem szerencse, hanem bizonyítás kérdése.
Windowsra és Androidra készül.